“Egy forintos” szerződések / 2016.02.01.

dr. Balázs Katalin
ügyvéd

Gyakran fordulnak elő az úgy nevezett „egy forintos” szerződések, amikor egy üzletrészt, céget vagy egyéb vagyontárgyat jelképes összegért ad el az egyik fél a másiknak.

A korábbi Ptk. kimondta, hogy „ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.”

Az új Ptk. azonban ennél is tovább ment, és úgy fogalmaz, hogy „ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Nem támadhatja meg ugyanakkor a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta.”

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha az a szubjektív feltétel teljesül, hogy a felek felismerték, hogy feltűnő az értékaránytalanság például egy üzletrész, a cég vagy egyéb vagyontárgy értéke és annak egyébként jelképes vételára között, vagy vállalták ennek a kockázatát (és ez bizonyítható is), akkor ez a szerződés nem megtámadható a felek által.

Ezzel a jogalkotó gyakorlatilag a szerződéskötő felekre teszi a terhet, hogy mérlegeljék, milyen kockázattal jár egy ilyen feltűnően értékaránytalan ügylet, mert ha ezt a kockázatot vállalják, később ezt a szerződést erre az okra hivatkozva nem támadhatják meg.

Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy ez a szabály nem jelenti azt, hogy az adóhatóság egy ingatlan adásvételi szerződéskor – ha az ingatlan vételárát a felek túl alacsonyan határoznák meg – ne szabhatná ki a vagyonszerzési illetéket, egy magasabb érték (azaz a jogszabály által is előírt forgalmi érték) alapján (ez utóbbi alapja ugyanis az Illetéktörvény megfelelő passzusa.)

2016. február 1.

Share This: